Ugrás a tartalomra

Miskolcról Miskolcra: Mikita Dorka, a sokszerepes pályakezdő

Bájer Máté
Utoljára módosítva
2024. december 07. szombat 13:35
A Miskolci Nemzeti Színház jelenleg két olyan színészhallgatót is alkalmaz, akik a városunk szülöttei. Kétrészes sorozatunkban őket ismerhetik meg jobban az olvasók.
Fotó: MNSZ

Mikita Dorka Júlia egészen fiatalon került be a színház világába. Érdeklődésünkre felidézte, hogy négyévesen a szülei elvitték A dzsungel könyve előadásra, ahol kismajmokként gyerekek táncoltak vidáman a színpadon. Vágyakozva mondta Dorka, hogy „én is szeretnék az előadásban táncolni”, mert nagyon jó szórakozásnak tűnt. Erre azonban még várnia kellett, ám négy évvel később újra meghallgatást hirdettek az előadásra.

- A Csarnokban tartották a félnapos castingot, ahol egy dalt kértek tőlünk, és táncolni is kellett. Nagyon örültem, amikor beválogattak. Én voltam a legfiatalabb a gárdában, de rettentően élveztem az egészet – emlékezett vissza a színésznő.

Ezt követően jelentkezett A muzsika hangjába, melyben a legkisebb lányt játszhatta el, és amiért a teátrum történetében egyedüliként megkapta a legjobb gyerekszereplőnek járó különdíjat. 2012-ben A nyomorultakban lépett színpadra, mint kis Cosette – itt már nem tartottak válogatást, egyből felajánlották Dorkának a szerepet, aki szerint a színházi miliőbe hamar bele lehet szeretni. Bámulatosnak látta a kulisszák mögötti világot, sokat jártak a gyerekekkel a forgószínpad alatt is, amit igen izgalmasnak talált, de a torony alatti csigalépcsőt is gyakran megmászták.

- Emlékszem, amikor már kicsit nagyobbak voltunk, töltöttünk le szellemkövető alkalmazást, és azzal kerestük a színházi kísérteteket. Persze csak poénkodtunk, de rettenetesen élveztük. Rendszeresen jártunk a büfébe is: a szüleim induláskor adtak némi zsebpénzt, abból mindig egy gyömbér üdítőt és egy sajtos chipset vettem. Ez volt akkor az én színházi menüm – mondta.

Mikita Dorka arról is beszélt (az interjún szintén résztvevő Puskás Balázs osztálytársával, kollégájával nagy egyetértésben), hogy minden előadásnak külön illata van, ami gyerekként még jobban feltűnt neki. Más anyagokat használnak a díszlethez, másfajta festéket, és a füstgép vagy a kellékcigaretta is erősíti a különbözőség érzetét.

Felnőtt start

Egyetemi hallgató volt Kaposvárott, amikor megkereste a színház vezetősége, hogy jöjjön Miskolcra játszani, mint pályakezdő színésznő. Éppen Az ember tragédiája előadásukon dolgoztak az osztályával, amikor csörgött a telefon: Szőcs Artur rendező hívta, aki még gimnázium alatt rendezte őt a Csongor és Tündében.

- Amikor megkérdezte, hányadéves vagyok, egyből letört a lelkesedésem, mert általában csak ötödéven szokták keresni, kiengedni az egyetemistákat. Én akkor még csak harmadéves voltam. Ennek ellenére nekem szegezte a kérdést: szeretnék-e Miskolcon játszani. Rávágtam, hogy persze. Azt mondta, oké, akkor öt perc múlva hív Béres Attila az igazgató, majd elköszönt, és lerakta a telefont. Én pedig csak néztem magam elé, aztán elkezdtem zokogni. Nem akármilyen ajándék volt számomra ez a lehetőség: az álmom megvalósulását is jelentette, mert titkos vágyam volt, hogy a 200. évadban újra játszhassak a miskolci színházban, ami egy évtizeden át a második otthonom volt. Persze gyorsan összekaptam magam, és reméltem, hogy Attila már nem vett észre ebből semmit a hangomon – tette hozzá.

,,Milyen lágéban énekelsz?”

Később kiderült, Rosetta szerepét szánta neki a művészeti tanács a májusban bemutatott Leonce és Lénában, de előtte még színpadra léphetett az Üvegcipőben és A szálemiekben is. Az igazi meglepetés azonban a nyári szünet előtt érte.

- Tudtam, hogy a Leonce és Lénában énekelni kell majd, Cser Ádám zenei vezető ugyanis írt hozzá zenét. Ezért nem is lepett meg, hogy Artur rendre megkérdezte: „Dorka, te milyen lágéban is énekelsz?”. Így küldtem neki egy hanganyagot – idézte fel, hozzáfűzve: csak hetekkel később, amikor az évadra szóló szerződését aláírta, derült ki, hogy a Csókos asszony című operett címszerepében számítanak rá, ahhoz kellett a hangfelvétel.

Alma és a fa

Dorka szülei is erősen kötődnek a színházhoz – újságíró-fotóriporter édesanyja több mint három évtizede fotózza a kulturális rendezvények között a miskolci színház előadásait, édesapja, Mikita Gábor a miskolci színészmúzeum színháztörténésze.

– Attól függetlenül, hogy szakmai emberek, soha nem éreztem, hogy célzottan irányítani, befolyásolni akarnák az utamat, viszont mindenképp biztonságot ad számomra a jelenlétük, véleményük. Nekik köszönhetem azt is, hogy nagyon korán kapcsolatba kerültem a színházzal – mondta Mikita Dorka, aki azt is elárulta, hogy a jövőben szeretne egy komoly prózai darab főszerepében is bizonyítani, de a zenés vonalat és a vígjátékot továbbra sem engedné el.


Mikita Dorka villámválaszai:
Színház vagy mozi?
- Színház.
Színház vagy zenehallgatás?
- Színház.
Játékszín vagy nagyszínpad?
- Nagyszínpad.
Operett vagy tragédia?
- Tragédia.
Klasszikus vagy kortárs?
- Klasszikus.
Disney vagy Agatha Christie?
- Agatha Christie.

 

 


 

 

További hírek

Olvasnivaló

 

Programok

Jelenleg nincsenek programok!