A locsolkodás, mint esemény a húsvéthétfő látványos programjai közé tartozik. Régen ezt a napot vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték.

Régen a férfiak dézsából zúdították a leányokra a hideg vizet, eláztatva a lányok haját és ruháját. A locsolkodás klasszikus jellege ma is megmaradt: a legények először locsolóverset mondanak, majd megkérdezik, szabad-e locsolni. Ha igenlő választ kapnak, akkor meglocsolják a lányokat (ma már inkább szagos vízzel), akik cserébe festett hímes tojást nyújtanak át a fiúknak. Ez kezdetben pirosra festett tojás volt, mára már a csokoládéból készült tojások is helyet kapnak a lányok kosarában, szerencsére azonban még ma is sokan készítenek házilag, kézműves technikákkal díszített tojásokat.

A tojás jellegzetesen húsvéti szimbólum, eredetileg csak pirosra festve, később minden más színben és díszítve is. A tojás az életnek, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet.

A locsolkodás és a locsolkodási mulatság alapjának a népszokás a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hitet tekinti. A locsolóvers és a kölnivel való locsolkodás csak idővel terjedt el. 

(Borítókép: Juhász Ákos)