Akcióban a műtárgyak plasztikai sebészei

1

A múzeum nem kel életre éjszaka, a kiállítási tárgyaknak pedig nincs saját akarata. Ha volna, akkor minden bizonnyal azt szeretnék, ha minél több figyelmet kapnának a restaurátoroktól. Az ő feladatuk ugyanis „fitten” tartani, és az eredeti állapotukban megőrizni a kiállítási tárgyakat.

Tóth Edina szilikát szakos restaurátor, a múzeum műtárgyvédelmi osztályának vezetője vitt be minket a vitrinek mögötti világába. Pillanatnyilag rajta kívül öten dolgoznak az osztályon: textil, festő, fém ötvös, papír, és régészeti kerámia restaurátorok.

- Fa restaurátorunk jelenleg nincs: az ilyen jellegű munkákat felügyelet mellett végzi egy olyan kolléga, aki könyv- és papírrestaurátornak tanul – meséli Tóth Edina, aki szerint ez a mostani optimális létszám, de így is vannak olyan területek, ahol hiányoznak munkatársak.

- A természettudományi részlegünkön például tartunk mamut agyarakat és fogakat. Ezek ellátásához, csontpreparátor hiányában, tanácsot kell kérnem más intézmények szakembereitől.

A kerámiák megújulása két teremben történik. Az egyikben a régészeti kerámiákkal foglalkoznak – ezek számítanak a leggyakoribb leleteknek az ásatásokon. A készítés technika a forma és a díszítésmód elárulja, egy-egy lelet melyik régészeti korszakhoz, azon belül mely kultúrához köthető. Általuk pedig többet megtudhatunk az egykor élt emberek mindennapjairól. A másik kerámiaműhelyben néprajzi és ipartörténeti jelentőségű, szilikát alapú kerámia-, porcelán- és üvegtárgyakat mentenek meg a jövő múzeumlátogatói számára.

A textilrestaurátor műhelyet az új szárnyban alakították ki, a többi folyamat a múzeum központi épületében történik - mint megtudtuk, a textíliák ugyanis jóval helyigényesebbek, mint a többi műtárgy.

- Itt főleg nagyméretű kiállítási darabokon dolgozunk – szőnyegek, kárpitok, ruhaneműk. Ezeket pedig egyenként ki kell teríteni, így több helyet foglalnak, mint mondjuk a kerámiák – mondta a szilikát restaurátorművész.

Az megújult szárnyban jelenleg a Barna György-féle Kárpát-medence Népviseletei gyűjtemény súlyosabban sérült darabjaival foglalkoznak.

- Az egyik legérzékenyebb műtárgyalkotó anyag a textil: ezeket mindössze két-három évre javasolt csak kiállítani. Jelenleg a gyűjtemény mentéses konzerválásával foglalkozunk: a cél, hogy stabilizáljuk a különböző viseletek állapotát – beszélt a munkájáról Nagy Zsófia Nóra, ötödéves bőr restaurátorművész szakos hallgató.

- A műtárgyakon porréteg képződött és beindult egy penészfertőzés – hiába volt levegőztetve a gyűjtemény. A másik problémát a molyok okozták a Barna György-gyűjtemény kapcsán. 2008-tól negyedévente molytalanították a műtárgyakat, de a használt szer nem bizonyult megfelelőnek, így váltottunk – tette hozzá Nagy Zsófia Nóra.

A restaurátorok arra törekednek, hogy a legminimálisabb beavatkozás mellett érjék el a legkorhűbb eredményt.

- Ilyenkor tisztítással kezdünk: először mechanikusan, szárazon, majd – amelyik tárgy esetében ez lehetséges – jön a nedves tisztítás – tudatja a restaurátor. A molyok lárváit rozsdamentes acélcsipesszel végzik. A szakemberek egy restaurálási terv alapján végzik a műtárgyak felújítását – természetesen dokumentálják is az egyes folyamatokat.

- Az esztétikai helyreállítás lényeges, de a történeti hűség fontosabb: nem új tárgyakat készítünk, hanem igyekszünk megőrizni az eredeti állapotot. Ezért is fontos, hogy, például egy kiegészítés során a tárgyhoz hű anyagokat használjunk - fogalmazott Nagy Zsófia Nóra.

A textilrestaurátor ott jártunkkor – többek közt – egy timsós cserzésű, rókaprémmel szegett női mellénnyel dolgozott, ami egykor Torockón viseltek.

Jártunk a festőrestaurátori műhelyben is, ahol Mészáros Erika éppen 18. századi ikonokon dolgozott

- A hiányos részeket retusfesték segítségével színbe kell hozni az eredeti színrésszel, de csak abban az esetben, ha követhető a minta. Vannak olyan darabok is, ahol akkora a hiány, hogy nem lehet ezt megtenni. Ott azokat a felületeket színezzük, amit az eredetihez hűen tudunk megújítani – mondta a festő restaurátor. A cél tehát nem a tökéletesség, hanem a művészi szándék megőrzése. Ráncfelvarrást tehát még csak-csak, de teljes „átszabást” nem csinálnak a restaurátorművészek.