Gondoltál már arra, hogy a munka megbetegíthet? Észrevetted, hogy a stresszes munkanapok után csak bezuhansz az ágyba, és mikor már egészen kimerülsz, a szervezeted egyszerűen megállásra kényszerít lázzal, köhögéssel, tüsszögéssel vagy egy egyszerűnek tűnő hátfájással.

Amikor hébe-hóba egy – egy órát túlórázol csak, azzal semmi gond. Amikor azonban az irodád szépen lassan az otthonoddá válik, megjelennek a testi tünetek is. Miért? A válasz egyszerű: a szervezeted nem tud pihenni, regenerálódni. Az is előfordulhat, hogy a szíved legmélyén tudod, hogy nem a megfelelő munkát végzed. Robotolsz nap nap után. Nem tudod felszabadultan tölteni sem a munkaidőt, sem a nap hátralévő részét, mégis ott maradsz, és beleragadsz a helyzetbe. Nehéz időket élünk. Teljesen természetes, ha félsz attól, nem találsz jobbat. Talán attól, hogy a következő hely még rosszabb lesz. Az is előfordul, hogy elhitetik veled, jó helyen vagy, csak épp jobban kell alkalmazkodnod. Elvárják, hogy betartsd az általad érthetetlen szabályokat. Az is lehet, hogy valóban elhiszed, máshol sem jobb. A gond az, ha ezt sokáig csinálod, valóban megbetegszel. Az pedig kinek jó?

Megélted már, hogy maratoni hosszúságú értekezleteken ülsz, ahol semmi fontos dologról nem esik szó, pusztán néhányan csacsognak oda nem való dolgokról. Húzzák az időt, mert ők nem akarnak hazamenni. Te csak ülsz ott, az idő telik. Az értékes idő, amit a családoddal, barátaiddal, szeretteiddel tölthetnél – vagy egyszerűen csak pihennél a következő nap előtt egy keveset. Amikor ehhez hasonló idegőrlő helyzetekkel kell megküzdened, a tested és a lelked is jelezni fog, hiszen semmi nem tölti már. Sehonnan sincs, ahonnan táplálkozhatna. A monotonitás és a motiváció hiánya is megöl mindent, ami a munkahelyhez köt. Az ingázást pedig már csak mellékesen említsük. Az unalom halálos lehet. Teljesen kimeríti a szellemet az, amikor egész álló nap csak a munka végét várod. Hosszú távon teljesen beteggé tehet. Ugyanez a helyzet a rengeteg ingázással is, hiszen elég félórát eltölteni utazással, ha magát a munkát sem végzed szívesen. Ekkor kerülsz be a mókuskerékbe, és darálnak be a hétköznapok.

A legtisztább jele annak, hogy nem szereted a munkád, vagy annak, hogy a munkahelyed nem megfelelő neked –, ha gyakran betegeskedsz. A szervezeted a tudtodra akarja hozni, hogy távol kellene magad tartani a helyzettől és megvizsgálni azt. Kihúzni a drótot, bontani a vonalat – az egyetlen megoldás. Miért maradnál, ha nem tölt? Miért maradnál, ha bántanak? Miért maradnál, ha elvárnak? Akár a csapatmunkát nézzük, akár csak a munkahelyi légkört – a kollégák szerepe jelentős. A pletykaáradat, a lelki terror, a viták felemésztenek. Ha nem kapsz támogatást, segítséget, egy idő után kényelmetlenül érzed magad és elszigetelődsz. Ahhoz, hogy a munkakörülmények megfelelőek legyenek, nagyon fontos, hogy a MI érzést erősítsük, így lesz jókedvű az együttműködés. Hiszem és megtapasztaltam, hogy létezik olyan munkahely, ahol elismernek, megkérdeznek, és számítanak rád. Hinned kell, hogy neked is jár ez. Ahol adnak a tudásodra, a tapasztalatodra és érdekli őket az, ha vannak ötleteid. Ahova jókedvűen mégy, mert önmagad lehetsz.