A befőzésnek évszázados hagyománya van a magyar otthonokban: a vidéki háztartásokban mindig is kézenfekvő volt, hogy a kertben megtermett zöldségeket és gyümölcsöket házilag tartósítsák, és a téli hónapokra feltöltsék a kamrát a finomabbnál finomabb lekvárokkal, befőttekkel vagy épp savanyúságokkal. De miért döntünk úgy napjainkban, hogy időt, energiát, pénzt nem spórolva akár a nyár derekán is nekiállunk lekvárt főzni vagy kompótot eltenni a kánikulában, amikor kéznyújtásnyira megtalálunk gyakorlatilag mindent és bármit – akár a cukormentes vagy bioalternatívákat is – a hipermarketek polcain viszonylag elérhető áron? Mi az, amitől többet ad egy-egy üveg otthon megfőzött lekvár vagy elrakott savanyúság? 

Szerkesztőségünk gazdasági munkatársa, Váradi Zsuzsa is lelkes befőző, lapunknak mesélt arról, hogy miért szereti csinálni és mit ad neki a „házi spájzolás”. Mint mondja, mindig is csodálta a föld gazdagságát, a növények sokszínűségét. Olyan közegbe született, ami mindig is igyekezett a természet rendjéhez igazodni, ebbe beletartozik a betakarítás télire és a befőzés is. 

– Úgy gondolom, hogy ha megtartjuk a hagyományokat, megmaradnak a gyökereink, és ezek előirányozzák a gyermekeink értékrendjét is. Egyáltalán nem tartom kiábrándítónak a mai korban a befőzést, soha nem voltak még ilyen óriási lehetőségek. Receptek százai könnyen elérhetőek a különböző fórumokon, a tűzhelyek, az eszközeink pedig sokkal modernebbek, mint valaha voltak. 

Zsuzsa Miskolc agglomerációjában, kertes házban él férjével. Az udvaruk ugyan nem túl nagy, de azért a gyümölcsök egy része megterem, és bőven kapnak ajándékba is családtagoktól, illetve barátoktól is. Ami nincs, azt általában nagyobb tételben, barátokkal összefogva vásárolják meg az őstermelőktől harmadáron. A tartósítás ettől még nem olcsó mulatság, még úgy sem, hogy nem mindenért adnak pénzt – a befőzőüvegeket is barátoktól kapják –, ráadásul kemény fizikai munka. – 

Összességében azonban lényegesen olcsóbb és örömtelibb elővenni és megenni, vagy ajándékba adni télen a visszahúzódás időszakában egy-egy üveg dzsemet, befőttet, savanyút, mint az 50-60%-os kevert gyümölcstartalmú, tartósítószeres termékeket venni a boltban – véli kolléganőnk. 

A befőzésben gyakran segít a férje is: nyáron, hétköznapi kora estéken az udvaron kialakított főzőhelyiségben állnak neki egy-egy adag frissen termett zöldség vagy gyümölcs elrakásának. – Nem mondom, hogy nem fárasztó a nagy melegben cseresznyét, barackot, szilvát magozni, passzírozni, a tűz fölött órákig kavargatni, de nem napi program, ezért élvezzük, amikor ilyennel foglalatoskodunk – hangsúlyozza. Amit lehet, tartósítószer nélkül, kifőzött üvegekben tesznek el száraz dunsztban, a natúr gyümölcsleveket pedig kizárólag ízesítők és cukor nélkül. A finomságokkal megtöltött üvegek aztán a melléképületben kialakított kamrában kapnak helyet.

A befőzésnek évszázados hagyománya van a magyar otthonokban: a vidéki háztartásokban mindig is kézenfekvő volt, hogy a kertben megtermett zöldségeket és gyümölcsöket házilag tartósítsák, és a téli hónapokra feltöltsék a kamrát a finomabbnál finomabb lekvárokkal, befőttekkel vagy épp savanyúságokkal. De miért döntünk úgy napjainkban, hogy időt, energiát, pénzt nem spórolva akár a nyár derekán is nekiállunk lekvárt főzni vagy kompótot eltenni a kánikulában, amikor kéznyújtásnyira megtalálunk gyakorlatilag mindent és bármit – akár a cukormentes vagy bioalternatívákat is – a hipermarketek polcain viszonylag elérhető áron? Mi az, amitől többet ad egy-egy üveg otthon megfőzött lekvár vagy elrakott savanyúság? 

Szerkesztőségünk gazdasági munkatársa, Váradi Zsuzsa is lelkes befőző, lapunknak mesélt arról, hogy miért szereti csinálni és mit ad neki a „házi spájzolás”. Mint mondja, mindig is csodálta a föld gazdagságát, a növények sokszínűségét. Olyan közegbe született, ami mindig is igyekezett a természet rendjéhez igazodni, ebbe beletartozik a betakarítás télire és a befőzés is. 

– Úgy gondolom, hogy ha megtartjuk a hagyományokat, megmaradnak a gyökereink, és ezek előirányozzák a gyermekeink értékrendjét is. Egyáltalán nem tartom kiábrándítónak a mai korban a befőzést, soha nem voltak még ilyen óriási lehetőségek. Receptek százai könnyen elérhetőek a különböző fórumokon, a tűzhelyek, az eszközeink pedig sokkal modernebbek, mint valaha voltak. 

Zsuzsa Miskolc agglomerációjában, kertes házban él férjével. Az udvaruk ugyan nem túl nagy, de azért a gyümölcsök egy része megterem, és bőven kapnak ajándékba is családtagoktól, illetve barátoktól is. Ami nincs, azt általában nagyobb tételben, barátokkal összefogva vásárolják meg az őstermelőktől harmadáron. A tartósítás ettől még nem olcsó mulatság, még úgy sem, hogy nem mindenért adnak pénzt – a befőzőüvegeket is barátoktól kapják –, ráadásul kemény fizikai munka. – 

Összességében azonban lényegesen olcsóbb és örömtelibb elővenni és megenni, vagy ajándékba adni télen a visszahúzódás időszakában egy-egy üveg dzsemet, befőttet, savanyút, mint az 50-60%-os kevert gyümölcstartalmú, tartósítószeres termékeket venni a boltban – véli kolléganőnk. 

A befőzésben gyakran segít a férje is: nyáron, hétköznapi kora estéken az udvaron kialakított főzőhelyiségben állnak neki egy-egy adag frissen termett zöldség vagy gyümölcs elrakásának. – Nem mondom, hogy nem fárasztó a nagy melegben cseresznyét, barackot, szilvát magozni, passzírozni, a tűz fölött órákig kavargatni, de nem napi program, ezért élvezzük, amikor ilyennel foglalatoskodunk – hangsúlyozza. Amit lehet, tartósítószer nélkül, kifőzött üvegekben tesznek el száraz dunsztban, a natúr gyümölcsleveket pedig kizárólag ízesítők és cukor nélkül. A finomságokkal megtöltött üvegek aztán a melléképületben kialakított kamrában kapnak helyet.