Hosszú és többször elhalasztott bejelentésen van túl a teátrum művészeti tanácsa. Béres Attila szerint ez azért alakulhatott így, mert nagyon alapos döntést akartak hozni. A színházigazgató hangsúlyozta: a kétszázadik évfordulóra írt színdarab a színháztörténet része lesz.

A mai Magyarország első állandó színtársulata 1823. augusztus 24-én kezdte meg működését Miskolc városában, a Déryné utcában, a teátrum mai épületének szomszédságában. A jövőre kétszáz esztendős intézmény másfél évvel ezelőtt hirdette meg pályázatát.

Mint az a sajtótájékoztatón kiderült: a felhívásra egészen misztikus módon pontosan kettőszáz pályamű érkezett be. A nem akármilyen numerológiai összefüggésen túl az eredményt kihirdető direktor további okot adott a meglepődésre, miután elárulta: nem egy, hanem két első díjjal kitüntetett darabról van szó.

Perczel Enikő, Enyedi Éva és Lőrinczy Attila dramaturgok előválogatását követően a zsűri – amelyet Lőrinczy Attilán kívül a Miskolci Nemzeti Színház művészeti tanácsának tagjai (Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté, valamint Szőcs Artur rendezők) alkottak – az eredetileg egyösszegű tízezer helyett öt-ötezer eurós fődíjat ítélt oda.

A színház vezetése műfaji és tematikus megkötés nélkül, belföldről és a határon túlról várta mindazokat az eredeti, magyar nyelvű, prózai vagy zenés színpadi műveket, amelyek még nem jelentek meg nyomtatásban vagy valamely digitális platformon, amelyet nem mutattak be színpadon, nem nyert díjat korábbi drámapályázatokon, és előadási vagy közlési jogával más intézmény nem rendelkezik.

Mindezek nyomán Komán Attila Kornél című művére esett az egyik választás, míg Zemlényi Attila és Kabai Lóránt műve, a Vasgyári eklógák lett a pályázat másik nyertese. Mindkét darab először felolvasószínházi előadásként lesz látható a Miskolci Nemzeti Színház következő évadának repertoárjában.