A sikeres tavaszi félévad után szeptemberben ismét programokkal várta vendégeit a Tudomány és Technika Háza (TTH) előadótermében működő színpad. Elsőként Reinecker Szandra fiatal miskolci festőművész alkotásainak tárlata nyílt meg a kávéházi térben egy megismételhetetlen érzékszervi utazásba oltva. Az összművészeti performanszt Ötvös András és Bálint András önálló estje követte, majd – a film verzió CineFesten elért sikere után – Hajdú Szabolcs és a Látókép társulat érkezett az Egy százalék indián színpadi változatával. Hámori Gabriella Gyarmati Fanni naplójával igézte a miskolci közönséget, majd a helyi teátrum színészei jelentkeztek improvizatív műsorukkal: a Háttérsztorik ismét a város legendáit sorjázta, ezúttal ismert és kevésbé ismert miskolciak élete került előtérbe. Kiderült, hogyan lett Benke Juditból Laborfalvi Róza, majd Jókainé, miképp segített férjének bujdokolni a szabadságharc leverése után és milyen asszonyi módszerekkel ösztönözte írásra a magyar romantikus prózairodalom legnagyobb alakját. Egyebek mellett színpadra került az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar felnőttfilmes, Choky Ice sztorija is: a miskolci születésű pornószínész saját matekja szerint nagyjából 2500 filmben szerepelt. A Fandl Ferenc által felolvasott történeteket színházi játékkal illusztrálta Edvi Henrietta, Farkas Sándor, Lajos András és Rózsa Krisztián, akik jó adag humorral, indokolatlan eszközök kötelező használatával és remek improvizált megoldásokkal terítettek meg a hallottaknak.

A Háttérsztorik is teltházzal futott, ám az októbert lezáró, az évadban pedig utolsó előtti produkcióra pótszékeket kellett betenniük a szervezőknek: Harsányi Attila elhozta az Aradon kikevert, Szegeden tíz éve bemutatott, a kritika által agyonmagasztalt, Romániában díjesőtáncot járó Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll című előadást. A darabot az a Tapasztó Ernő rendezte, aki a Rudolf Hess tízparancsolatát is színpadra állította – az előadást a TTH-ban tavasszal játszotta Harsányi Attila, a közönségről pedig szívlapáttal kellett lehordani a rájuk borult néma döbbenetet.

A háborús bűnösként elítélt, időskorában fogságban meghalt náci vezető utolsó napját bemutató dráma őrületbe hajló, ám mégis súlyosan komoly hangvétele után egy szórakoztató, ám közel sem könnyed munkáját láthattuk a párosnak. A Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll alapját a Nobel-díjas José Saramago Káin című, utolsó regénye adta, amit az örmény származású amerikai színész és szerző, Eric Bogosian szövegeivel és némi bibliai textussal vegyítettek.

A Jászai Mari- és Kaszás Attila-díjas miskolci színművész újfent rájött az öt percre: karosszékben forgó dervisként szórta a szavakat, brutális amplitúdóval ágyazva meg a mondandónak. A kétkedő, teremtőjét számon kérő embertől hamar eljut a kicsinyes és hiú istenképig – a színész az előadást követő beszélgetésben elmondta, nem Istent akarják frivol módon bemutatni, hanem a magát mindenhatóként látó vezérigazgató archetípusát jelenítették meg. Kibukik a hedonista filozófiáját megélő rocksztár, aki nem került be a 27-esek klubjába, túlélte a zenitet, és saját hiábavalóságának mementójaként ül a színpadon. Mindemellett a mélydepresszió tüneteit mutató Noé is kap egy erőteljes monológot.

Harsányi Attila lendülete elsöprő, élő metronómként darálja a szöveget. Emellett tanítani való az a munka, amivel megjeleníti, és jól elkülöníthetővé teszi karaktereit: az erőteljes, ám csöppet sem maníros gesztusok pedig sokkal jobban segítik ebben, mint a különböző kellékek.

A monodrámát a 2014-es bemutatásakor „Radikális stand-up tragedy-ként” aposztrofálták. Saramago Káinjának blaszfémiával felérő kérdéseit és énközpontú istenképének választalanságát olyan „First World problemek” kísérik, mint a háborúk, a járványok, a multik uralma: ezek Istenre tartoznak. Emberi oldalról eközben megjelenik a kiüresedés és az erkölcsi értékvesztés. Ez az elegy pedig riasztó: egy forprofit mindenható és egy burnout szindrómás emberiség önpusztító kapcsolatát vázolja. Egy biztos: minden szereplő egy szál gatyáig lemeztelenedve ül a teremtő színe előtt, aki szintén alul semmiben intézi az ügyeit.

Az előadást tíz éve mutatták be, ennek tükrében érdemes gondolkodni róla. 2014 óta ugyanis bővültek a kulturális referenciák, kitolódtak a határok. A Howard Stern-féle tabudöngetés, az amerikai stand upra jellemző radikális humor és közel húsz évadnyi South Park megágyazott a
Sex, drugs, gods & rock ‘n’ rollnak, ami tíz évvel ezelőtt kétségtelenül polgárpukkasztásnak számított. Kérdésfelvetései a mai napig érvényesek, az viszont, hogy a humora mennyire számít radikálisnak összkulturális vonatkozásban, egyéni szakítószilárdság kérdése. Mindenesetre a színház világában még mindig ritka az ennyire féktelen, megalkuvástól mentes felfogás, ami a fallikus humor, a káromkodás, és a blaszfémiába hajló kérdésfeltevés mellett sem tűnik öncélúnak. És mindez Tapasztó Ernő és Harsányi Attila saját delíriuma, nem jelenik meg másképp a deszkákon, úgymond saját buli.

Az előadás mellett – mintegy záró gondolatként – érdemes beszélni a közönségről is, ami igen széles merítés: a nagyjából háromszáz néző között a város számos területének kiemelkedő alakjai ugyanúgy megtalálhatóak voltak, mint az egyszeri kultúra kedvelők: orvosok, sajtósok, történészek, politikusok, a gazdasági ágazat képviselői, színházi emberek és még sorolhatnánk. Miskolc kulturális kémje adta a lényeget Miskolc kulturális krémeséhez. A TTH idei évadának záró produkciójaként Nagy-Kálózy Eszter hozza el Karády estjét jövő hétfőn a helyi színházrajongóknak.