Tisztelgés a múzeumi munka úttörői előtt
„Tudós, sovány múzeumszentek”: 60 éve hunyt el Leszih Andor és Megay Géza – Jelenkori kutatások a Herman Ottó Múzeumban a nagy elődök munkásságának tükrében címmel tudományos konferenciát szervez a Herman Ottó Múzeum a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi és Történettudományi Szakbizottságával közösen a miskolci MAB Székházban, 2023. november 9-én. A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretén belül a múzeum első évtizedeit, a neves elődök munkásságát, illetve életművük bemutatását és a különféle tudományterületek egykori kutatási eredményeivel folytonosságot teremtő, vagy rájuk épülő legújabb kutatásokat ismerteti tizenhárom felkért előadó, régészeti, történeti, irodalmi, néprajzi és restaurátori előadásaiban.
Az 1899-ben életre hívott Borsod-Miskolczi Múzeum 1901 és 1963 közötti kezdeti időszakának meghatározó személyisége volt Leszih Andor (Miskolc, 1880. szeptember 19. – Miskolc, 1963. november 10.) és Megay Géza (Miskolc, 1904. március 21. – Miskolc, 1963. december 8.). Mindketten önkéntes gyakornokként, díjazás nélkül kezdték el múzeumi munkájukat, amit diákkori tárgyszeretetük, a régiségek iránti érdeklődésük motivált.
Leszih Andor 1901-től Molnár József református gimnáziumi tanár, múzeumőr mellett dolgozott és segítette rendszerező munkáját, majd 1905-ben tőle vette át a múzeumőri tisztet, azaz a múzeum vezetését, amit 1950-ig látott el. Városi státusba csak 1915-ben került, ezt megelőzően 1899-től a Magyar Általános Biztosító Társaság miskolci felügyelőségén dolgozott, ott kapott fizetést mint levelező. 1921-ben lett munkatársa az alig tizenhét éves fiatalember, Megay Géza, aki több éven át ingyenesen, vagyis „díjtalan díjnokként” tevékenykedett a múzeumban. A Múzeumi Bizottság először 1930-ban szavazott meg számára illetményt.
Leszih Andor és Megay Géza a miskolci múzeumban töltötte aktív munkás éveinek teljes időszakát (Leszih még nyugdíjasként is bejárt a múzeumba és szakértelmével segítette a munkát), ide kötötte őket a múzeumügy iránti elköteleződésük, a tárgyak iránti vonzalmuk és szeretetük. Leszih negyvenkilenc éven át, Megay negyvenkét éven keresztül fáradozott a múzeum fejlesztésén, népszerűsítésén, a gyűjtemények gyarapításán, rendszerezésén és bemutatásán.
Leszih Andor érdeklődése és tevékenysége kiterjedt a régészet, a néprajz, a történelem, művészettörténet, a közművelődés témaköreire, valamint a numizmatikára, utóbbi tárgykörben, az érmék meghatározásában országosan elismert szaktekintély volt. Mint szakavatott numizmata több éremgyűjtemény anyagát dolgozta fel és publikálta, többek között dr. Vay Béla érem- és pénzgyűjteményét, illetve Éles Géza és Máhr Pál éremkollekcióját, az iskolák pecsétjeiben szereplő éremmásolatokat és természetesen a Borsod-Miskolci Múzeum gazdag éremtárát. Számos publikációja jelent meg a helyi sajtóban és a numizmatikai, valamint más szakfolyóiratokban.
Megay Géza szerteágazó és gazdag múzeumi munkaköre múzeumi segédtisztként és főtisztként kiterjedt a restaurálás és preparálás, valamint a fényképészet területeire. Emellett az ásatások, barlangbejárások, különféle gyűjtőutak állandó résztvevőjeként begyűjtötte, rendszerezte, leltározta és le is rajzolta a tárgyakat. 1950-től tudományos kutatóként, muzeológusként dolgozott, majd 1952–53-ban átmeneti időre a múzeum vezetésével is megbízták. Tanulmányait 1952-től publikálta. A mesterségek közül foglalkozott a csizmadiákkal és az órásokkal, igazi nagy témája viszont az üveghuták történeti kutatása és a vasművesség emlékeinek feldolgozása maradt.
Leszih Andor és Megay Géza a múzeumi munka úttörői voltak, nevükhöz kötődik a múzeumi gyűjtemények gyarapítása és rendszerezése, a miskolci múzeum arculatának és profiljának kialakítása. Gazdag munkásságuk és életművük elismerést, megbecsülést parancsoló, ami előtt méltóképpen kíván tisztelegni mostani emlékkonferenciájával a Herman Ottó Múzeum.
